EXTRA  EXTRA.... külön kiadás!
Decimus Iunius Iuvenalis első szatírája
(arról, hogy miért ír szatírákat)
s annak aktualizált átirata

Fordította és írta: Király Gábor


Elöljáróban: A jelen írásban két vers van egymásba ágyazva. A szürke és fekete sorokból áll össze az egyik, a piros és fekete sorokból a másik. A római neveket helyenként a ritmus megkívánta írásmódba torzítottam. Az aktualizált szövegben szereplő személyek mind a képzelet szüleményei, itt leírt tetteik, motivációik mind csak a szerző elferdült fantáziájának termékei. A hivatkozások azon valóságos személyekre és eseményekre mutatnak, kikből s melyekből a szerző ihletet merített a fikciójához.

E mű fordítása során nem mindenhol ragaszkodtam a szöveghű megoldásokhoz, a munka során elsősorban az vezérelt, hogy érdekes, olvasmányos szöveget tegyek az olvasó elé. A rejtett és a csakis Iuvenalis idejében érdekes és érthető utalások, a helyenként nagy számban előforduló görög és római nevek kihagyásával az olvasói figyelem fenntartára és a zökkenésmentes olvashatóságra törekedtem, másodsorban pedig a mű eredeti ritmusának megtartása volt a célom, hiszen ez vers, melynek ha ritmusát nem adom vissza, a verssel szembeni legnagyobb tiszteletlenséget tanúsítom.


Hol van az írva hogy én sose szóljak, míg a silány kis
dalnokok, ócska, sekélyes szerzők hangja döröghet
fúrva fülembe karót mint Codrus  a Théseusával?
fúrva fülembe karót mint Parti Nagy ócska meséi ?
Hát Telephus  rokkant ütemét mért hagyjam a francba,
Büntetlen szomoríthat-e ritmus nélküli verssel
s mért ne becsüljek Oresztész -féle sekély darabot le?
Áfra, Krusovszki s száz nevesincs irodalmi kukacka?


"Szatíra öl"
.....
Szatíra = humor kihegyezve!